Mint az előző helyi folklórral foglalkozó cikkemben említettem vettem egy könyvet ami a helyi folklórral és legendákkal foglalkozik, mert kíváncsi vagyok, hogy azokon a helyeken ahova a hétvégi tréningeken járunk, vajon hogyan éltek az emberek és mik töténhettek a múltban.
Az előző cikket itt találjátok: Donegal-i legenda-folklór, Slieve League (Sliabh Liag) – Vegvísir of health (sportanddietetics.com)
Számtalan gyönyörű helyen jártam az elmúlt 1 évben és igyekszem majd sorra venni az ezekhez a helyekhez tartozó legendákat és az általam készített képekkel megmutatni a helyszínt nektek. De ebben a cikkben leginkább Kardos Péter csodás képeit fogom használni, aki maga is gyakran vesz részt ezeken a tréningeken.
Amit másodikként választottam az a Poisoned Glen, ennek a helynek a legendáját mesélem most el nektek pontosan úgy, ahogy ebben a könyvben olvastam.
Kevés misztikusabb hegyvölgy van, mint a Poisoned Glen.
Mindenkinek aki Donegalban túrázik kötelező megnéznie, ha az Errigal-hegy lábánál elhelyezkedő út menti kilátók egyikéről csodálhatja a tájat.
Az érintetlen hegyvidéki táj olyan éteri tulajdonságokkal rendelkezik, amelyet csak akkor lehet igazán értékelni, ha személyesen megtapasztaljuk, vagy ami még jobb, ha besétálunk elvarázsolt belsejébe.
Három oldalról puszta sziklafalak veszik körül, amelyek több mint 750 láb (228m) magasra emelkednek a zárt völgyből.
A sziklamászók ezt a pontot tartják Írország legnagyobb sziklafalának. Kétméteres szárnyfesztávolságú arany sasok járőröznek a Derryveagh-hegység felett, de ritkán láthatók a Poisoned Glenben.
A közeli Dunlewey falu az ír Dún Lúiche szóból származik, ami „Lugh erődje”.
Ez az ősi helynév a legendákon keresztül bonyolultan kapcsolódik a Poisoned Glenhez.
Lugh legendás hős volt az ókori Írország ködéből. A Tuatha Dé Danann misztikus fajához tartozott, és gyakran napistenként értelmezik.
Az ő tiszteletére nevezték el az egykor fontos kelta ünnepet, Lughnasát.
Lugh állítólag erődöt épített a Poisoned Glenben családja és követői számára. Valamikor védett völgy lehetett termékeny talajjal, amikor az első népek megérkeztek ezekre a vidékekre.
Séamus Ó Gallchóir az alábbi dolgokat mesélte, amikor Keith megkérdezte tőle, hogyan kapta a Poisoned Glen a nevét:
„Három lehetséges eredettörténet magyarázza a hegy völgyének furcsa nevét. Az első a fent említett legendához kapcsolódik
A folklór szerint a völgy egy legendás csata helyszínéről kapta a nevét, ahol Lugh megölte Balort. (a késöbbiekben, ezt is elmesélem)
Azt mondják, hogy Balor szörnyű haldoklása közben méreg szivárgott ki „gonosz szeméből” a völgy talajára.
A szeméből származó méreg állítólag annyira mérgező, hogy egy hatalmas sziklát hasított szét, amely még mindig látható a Poisoned Glen szívében.
A második történet egy mérgező növényhez kapcsolódik, amelyről azt mondták, hogy a glenben nőtt. A történet szerint az ókorban a Fir Bolg faj két klánja között, akik osztoztak a glenben, komoly nézeteltérések támadtak. A glen tetején élő klán állítólag ezt a mérgező növényt használta a víz megmérgezésére, majd ezt követően kiirtotta az alsó klánt.
A helynév eredetének harmadik magyarázata az, hogy a Poisoned Glen téves fordítás volt a valódi ír jelentéséből. Ez 1806-ban történt, amikor a British Ordnance Survey mérnökei először kezdték el feltérképezni a kerületet. A nevet hibásan Gleann Nimhithe-nek fordították, ahelyett, hogy Gleann Neamhaí, ami azt jelenti, hogy ‘Mennyei Glen’.
Ez történhetett a Lugh-val és Balorral kapcsolatos ősi legenda miatt. Ha valaha is lesétálsz a glenbe, hamarosan észreveszed, milyen békés, nyugodt és csendes ez a magas sziklafalak közé zárva. A madarak még csak nem is énekelnek a Poisoned Glenben.
Séamus ezen kijelentése a Poisoned Glenről felkeltette Keith érdeklődését, ezért tovább fagatta, miért nem énekelnek ott a madarak.
Séamus így válaszolt: „Az angliai Kent Egyetem kutatócsoportja körülbelül tizenkét évvel ezelőtt érkezett a területre, hogy megvizsgálja, miért nem énekelnek a madarak a glenben. Elméletük az volt, hogy a glent három oldalról puszta sziklasziklák zárják be, és ez egy nagyon erős visszhangkamra. Személyes tapasztalatból tudom, hogy ha felkiáltunk a glen felénél a magas sziklás sziklafalak irányába, akkor halljuk a saját visszhangunkat, amint oda-vissza, pattog.
Úgy tűnik, hogy a Kent Egyetem kutatóit továbbra sem találtak mmagyarázatot, hiszen amikor tovább másztak feljebb a Poison Glen oldalain, ahol már nem volt visszhangkamra, még mindig nem vettek fel madárcsicsergést. Úgy tűnik, ennek a mélyen elvarázsolt hegyi vadonnak még több titka van, amit még fel kell fednie.
Mikor a kelta istenek még harcoltak
Van egy titokzatos nagy kvarckő egy 16 láb magas oszlop tetején, Falcarragh város szélén. Írul Cloich Cheann Fhaola (Macaneely fejének köve) néven ismert, és a helyi Cloughaneely plébániának adja a nevét.
Származási helyéről ma már semmit sem tudni, csak azt, hogy még 1777-ben a Ballyconnell House-ból származó Wybrant Olphert szállította a jelenlegi helyére.
A pillérhez korábban fém lépcsőház és korlátok csatlakoztak. Ez lehetővé tette az embereknek, hogy felmászhassanak a csúcsra, és alaposabban megfigyelhessék a kvarcot, mert a legenda szerint a sziklában látható mélyvörös folt egy helyi törzsfőnök, McAneely vére volt, akit a „Balor of the Evil eye” vadul lefejezett.
Seosamh Ó Ceallaigh helytörténész, mesemondó, író és tanár vitte Keith-t erre a helyre, ahol megkérte, hogy mesélje el Donegal egyik legnagyobb ősi legendáját.
A téli napsütés utolsó sugarai lágy rózsaszínű fényben fürdették a rejtélyes követ, de a földszintről nézve mégsem látta a vörös eret a kőben.
Seosamh úgy véli, hogy az a tény, hogy a kő kvarc, jelentős lehet, mivel ezt a metamorf kőzetet gyakran a tündérlegendákkal és Tuatha Dé Danannnal hozták kapcsolatba. Keith saját kutatásaiból fedezte fel, hogy Danú volt a Tuatha Dé Danann föld anyaistennője, és a zúzott kvarcot druidák és druidányok használhatták invokációs szertartásokon.
A Cloch Grianach, az ír nyelven kvarc, jelentése „napkő”, amely a következő történethez kapcsolódik.
Lehetséges, hogy ehhez a legendához ősi jelentés-rétegek kapcsolódnak, tehát többféle jelentése is lehet.
McAneely halandó ember volt. Talán értelmezhető a halála az isteneknek adott áldozatként, hogy a jó győzedelmeskedjen a gonosz felett, ki tudja?
Ez a legenda a Béaloideas-unkból származik (nemzedékeken át elmesélt, átadott történetek), és a mi Dinnseanchas-unkhoz (a helynevek tanához) kapcsolódik. Részben történelem, részben mitológia, és eredete egyértelműen a kereszténység előtti.
Miközben ott álltunk, a Muckish és a Derryveagh-hegység délre tőlünk, valamint az óceán mögöttünk, Seosamh elkezdte mesélni ezt az ősi mesét, amely próféciákkal, emberrablásokkal, vágyakozással, gyilkossággal és két egymással szemben álló kelta férfiisten végső leszámolásával foglalkozik végső fellegváraikban, itt, Európa Atlanti-óceán szélén.
Seosamh így kezdte: „Ez az epikus történet a Formori törzshöz kötődik, akik a szigetükön, Tory fellegvárában éltek. A formoriak szörnyetegszerű lények voltak, akikről azt hitték, hogy szabadjára engedik a káosz, a halál, a viharok és a sötétség pusztító erejét a földön. Vezetőjük Balor volt. Balort széles körben Balor na Súile Nimhe (a gonosz szem Balorja) néven ismerték. Harcolt a Tuatha Dé Danann ellen – azokkal az emberekkel, akikről azt mondják, hogy Írországban éltek a világ eljövetele előtt. Kelta törzsek. A történet egy hősistent is köt a keltákhoz, Lugh néven. Nevét a Dún Luiche (Dunlewey) helynév őrzi. Lugh volt a Napisten és a kovácsok patrónusa, aki birtokolta a „Fény kardját” (An Claíomh Solais).
A régi idők mesemondói – ná seanchaí – két részben mutatták be ezt az epikus mesét. Az első rész egy mitikus tehénről szól; a második rész megjövendölte, hogy az egyetlen ember, aki megölhette Balort, az az unokája.
A Glas Gabhlainnt egy csodálatos tehénnek tartották, aki egy ősi területen élt, amely ma Cloughaneely része. Állítólag annyi tejet termelt, hogy a kerület három plébániáját ellássa. A tehén volt a gazdagság elsődleges egysége az ókori Írországban, ezért igen nagyra becsült dolog volt.
„Apám, Paddy Kelly tanácsos az 1960-as évek végén boltot épített a környéken, amelyet „Glas Gabhlainn”-nek nevezett el, Colin atya nevű plébános tanácsára, aki akkor a Tory-szigeten telepedett le.
– Nevezzük Glas Gabhlainnnek – mondta –, és el tudja látni a három plébániát. És az üzlet valóban sikeres is volt sok éven át.”
A történet azzal kezdődik, hogy három testvért bíznak meg a varázslatos tehén őrzésével a tulajdonosa, MacAneely főnök nevében.
Balor irigyelte ezt a tehenet, és megpróbálta ellopni, de az első néhány próbálkozása sikertelen volt.
Balor egy napon vörös hajú fiúvá változtatta magát, míg a testvérek elmentek egy közeli erődbe, hogy egy helyi kováccsal megéleztessék a kardjukat. Magukkal vitték a tehenet, hogy őrizzék. Az egyik testvérnek azt mondták, hogy várjon a kovácsműhelyen kívül, míg a másik két testvér segít a kovácsnak. A vörös hajú fiú (Balor) ekkor megjelent a kovácsműhelyen kívül, és elhitette a tehenet őrző testvérrel, hogy a többi testvére jobb fémet kovácsoltat a kardjukba. Beviharzott a kovácsműhelybe, válaszokat követelve. Amikor rájött, hogy a történet nem igaz, visszatért a szabadba, és felfedezte, hogy a nagyra becsült tehén eltűnt. Balornak sikerült ellopnia a Glas Gabhlainnt, és visszatérnie vele a Tory-szigetre.
A hír hallatán McAneely főnök dühbe gurult, és meg akarta támadni Toryt, és megölni Balort, amiért ellopta nagyra becsült tehenét. A druidáinak ezután McAneelyt emlékeztetniük kellett a jóslatra, miszerint Balort csak a saját unokája ölheti meg. Balornak volt a táskájában egy rettenetes Evil eye, (gonosz szem) amelyet kisfiúként kapott, amikor belebotlott egy varázsitalt készítő boszorkányklubba. Kíváncsiságból belenézett az üstbe, és gonosz szemmel nézett rá. Ezt a szemet tizenkét bőrfolt alá kellett rejteni, különben bárki, akire ezzel a gonosz szemmel néz, azonnal meghal.
Balor is tisztában volt a próféciával, miszerint csak az unokája ölheti meg, ezért egyetlen lányát, Eithne-t bezárták egy tory-i toronyba, hogy ne essen teherbe.
Birchog na Sléibthe, egy hegyi boszorkány azt mondta McAneelynek, hogy tud készíteni egy olyan bájitalt, amely lehetővé teszi, hogy nőnek álcázva hozzáférjen Eithne-hez a toronyban. Eithne beleszeretett a lendületes McAneelybe, amikor felfedte valódi kilétét. Szerelmeskedésük után McAneely sikeresen visszalopakodott a szárazföldre. Amikor Balor rájön, hogy lánya, Eithne terhes, dühös dühbe gurult. Csapatát összeszedve behatolt McAneely területére. Elfogta McAneelyt, és szörnyű kardjával egy nagy kvarckőre vágva lefejezte.
Eközben Toryban Eithne hármasikret szült – három fiút.
Nem volt kegyelem, Balor elrendelte, hogy mindhárom csecsemő vízbe fulladjon. Ki kellett vinni őket a tengerre, és egy vászonzsákba kellett kötni. Az egyik zsák azonban meglazult, és Birchog boszorkánynak sikerült megmentenie egy fiút. Elvitte egy még Drumtinny néven ismert helyre, hogy nagybátyjánál, Goibhniunál, a kovácsnál neveljék.
Ebből a fiúból a híres Lugh, a Tuatha Dé Danann rettenthetetlen vezetője nőtt fel.
A történet ittt visszakanyarodik Dunlewey-hez.
Balor és formóriai serege megérkezett, hogy csatát adjon a Lugh vezette Tuatha Dé Danann csapatai ellen. Balor nem tudta, mekkora veszélyben van, és hogy Lugh az unokája. Katonái elkezdték eltávolítani a bőrhuzatokat Balor Evil Eye-jéről, hogy részabadíthassák az ellenfeleikre. Ám Lugh, látva a lehetőséget, elhajította fénykardját, amely tüzes lándzsává változott, ésBalor védtelen gonosz szemébe fúródott, és azonnal megölte.
A formóriaiak pusztító törzsét legyőzték, míg Lugh a kelták hős isteneként halhatatlanná vált.
Slí Lugh című könyvében Brian Lacey azt állítja, hogy Donegalnak ez a része, Európa északnyugati peremén volt az utolsó hely, ahol fennmaradt egy Dél-Európából felkerült kelta kultúra maradványa.
Felhasznált irodalom: Keith Corcoran, Mysteries and legends of Donegal
Ha tetszett a cikk oszd meg a közösségi médiában és hasonló tartalmakért kövesd az oldalt.
Köszönöm
