Amióta elkezdtem a Mountain skills tanfolyamot és megtanultam térképpel és iránytűvel navigálni olyan helyen ahol nincs jelölt vagy kitaposott ösvény , azóta tervezem, hogy ideje nekivágni egyedül egy számomra teljesen ismeretlen, jelöletlen, ösvény nélküli útvonalnak térképpel és iránytűvel a kezemben .
Ehhez kiszemeltem már több helyet is , de ahova hetek óta készülök az a Glencolmcille és An PORT közötti sziklás partszakasz, a két hely között létezik túra útvonal , nehéz terepen , de jelőlt útvonal, ezért én kitaláltam, hogy én bizony a sziklák mentén szeretnék végigmenni még pedig csak iránytűvel és térképpel.
Az út eleje a toronyig jelölt, de onnantól teljesen magamra voltam hagyatkozva .
Hihetetlenül óriási élmény volt, mert amennyire csodálatos a hihetetlenül vad táj épp annyira félelmetes is, több dolog miatt is. Csodálatos mert elképzelhetetlenül vad az érintetlen táj szépsége, a birkák és a madarak mindenféle. Csodás kilátás akár az óceánra, akár a hegyekre, bármerre néztem csak csodát láttam.
Az pedig amitől félelmetes is az egyik, hogy a 15km alatt egyetlen emberrel sem találkoztam (ami egyébként nagyszerű is egyben, de ha itt történik valami azt maximum a birkák és a madarak tudnák elmesélni ) a másik pedig az, hogy ez a szakasz tele van szakadékokkal , ezek kilerüléséhez hatalmas vögyekbe kell leereszkedni, majd újra felmászni egy magasabb pontra, rettentő sok vizes szakasz is volt (de ez biztos időjárás függő is)
Sajnos a terep nehézsége miatt ez a projekt több időt igényel mint ami nekem ma volt , így ennek híján nekem ma sajnos vissza kellett fordulni hamarabb minthogy An Portra érkeztem volna, de a már jól ismert sziklákat An Portról már tisztán láttam.
A toronyhoz visszaérve realizáltam, hogy visszafelé sokkal gyorsabban értem, mint oda, így megnéztem a jelölt utat is, ami nem a part mentén halad, de önmagában is gyönyörű és semmivel sem könnyebb, mert az is hegyeken keresztül vezet.
Eddig terveztem, hogy ezen az úton végig megyek, mostmár viszont olyan ez mint egy elérni kívánt cél amiért mindent meg fogok tenni.
Amint alkalmam lesz rá újra úgy hogy idom is több van azonnal nekivágok az útnak újra.
Kilian Jornet egyik könyvében olvastam egyszer, hogy annyira megszoktuk már a biztonságot adó betont és falakat, hogy félünk nekivágni a természetes környezetnek , holott… épp ez lenne a természetes.
Ehhez én csak azt tenném hozzá, hogyha veszed a bátorságot és kilépsz a komfort zónából, akkor rájössz mennyire igaza van és mennyivel jobban érzed magad járatlan utakon még ha egyszer kétszer el is tévedsz.
