
Az áprilisi túra első napján, Bundoranra látogattunk el. Jártunk barlangokban, homokos tengerparton, sziklák tetején. Megnéztük a Fairy bridges nevezetű érdekes sziklaformákat és kívántunk a Wishing chairnél.
A második nap programját (is) úgy állítottam össze, hogy az egész nap arról szóljon, hogyan szakadjunk ki a megszokott hétköznapokból/mókuskerékből és meg tudjam mutatni a túrázóimnak, hogy mennyire másképpen is lehet élni.
Kisebb igényekkel ugyan, de stressz és megfelelési kényszer nélkül olyan helyeken ahol tapintani tudod a nyugalmat a levegőben és mindenkinek boldog mosoly ül az arcán.
Talán értik is miért nem cserélném el ezt már semmiért 😊
Rengeteget meséltem nekik a 19. századi Donegali életről, a nagy égínségről.
Elvittem őket olyan falvakba, ahol a korabeli életet láthatják, olyan faluba ahol már csak a romok árulkodnak arról, hogy az ott élt emberek milyen boldogok lehettek egykor ezeken az álomszép helyeken.
Nagyon sokat meséltem nekik a Napóleon korabeli jelzőtornyokról és arról, milyen ámulatba ejtően okosan használták őket, arról, hogy milyen érzés Európa egyik legmagasabb tengerparti sziklájának peremén túrázni, majd az óceánról csodálni kajakban ülve a sziklafal a vájt barlangokat.
Ez egy nagyon csodálatos, nyugodt és tanulságos nap volt ❤️
Köszönöm nektek, hogy ilyen kíváncsian isszátok a rengeteg információt az egyébként is sok-sok élmény mellé. 🙏
A harmadik napon megmutattam a túrázóimnak Donegal megye kicsiny szigeteinek szépségét és belekóstolhattak a szigetlakók nem mindennapi életébe.
Rácsodálkozhattak milyen gyönyörű a kicsiny iskola udvara az óceánparti kilátással, a halászok és farmerek munkája a szigeten, milyen az amikor közlekedési eszköz a hajó és a csónak, és milyen vad zord és egyben csodálatos az óceán ereje, ami folyamatosan formálja a sziget szikláit.
Negyedik és egyben utolsó napunkon az esős időjárás miatt benti programot tartottunk.
Ilyenkor mindig az alapján választok helyszínt, amennyire megismertem a túrázóimat, hogy az érdeklődési körükben megfelelő programot tervezzek.
Ezért ma megnéztünk néhány katedrálist, majd elvittem őket a Dublini Trinity collageba és megnéztük a lélegzetállítóan szép könyvtárat és Kellsi kódexet.
Kells könyve (800 körül) a keresztény Újszövetség négy evangéliumának megvilágított kézirata. Ez a könyv az illusztrációk bonyolultsága, részletessége és fensége miatt és a kora miatt vált annyira jelentőssé. Az ír nemzeti örökség egyik legjelentősebb nyelvi emléke, a korai ír könyvfestészet legkiemelkedőbb darabjaként tartják számon.
Amikor vissza viszem a csoportot Dublinba, mindig egy kicsit fájó szívvel jövök haza, mert olyan sokat kapok tőletek ez alatt az idő alatt.
A kislétszámú túrák legnagyobb előnye a személyessége és, hogy nagyon megismerjük egymást közben, hiszen rengeteget beszélgetünk, nevetünk együtt.
Habár jövedelmezőbb lenne nagy létszámmal dolgozni, én mégis inkább maradok ennél a 4-6 fős csoportoknál.
Köszönöm nektek ezt a négy napot! ❤️❤️